Nincs isten, bizony!
Blogom indító cikke következik, világnézetemről nyilatkozom.
Blogom indító cikke következik, világnézetemről nyilatkozom.
Szent István királyt úgy emlegetik, mint aki elhivatott ügybuzgalommal ráerőltette nemzetére a keresztény vallást, mert ezzel vélte megtartani a magyarságot a térség hatalmainak fenyegetése közepette: a keresztény vallással radikálisan leváltotta a bálványimádó ősök pogány hitét. Erős kézzel lépett fel az ellenállókkal szemben, és a történelem már ezer éve őt látszik igazolni.
Ma úgy tűnik, ismét ideológia váltásra van szüksége a modern kultúráknak. Válság követ válságot, megoldhatatlan Afganisztán, Izrael, Palesztina, Szudán, Észak-Korea, Irán, Kuba, és más térségek belső/külső konfliktusa, de nem kivétel a fejlett országok csoportja sem – gazdaságukat időnként pénzügyi káosz rendíti meg. Itt a pénz istenének uralmát kellene leváltani, a képlet tehát hasonló.
Az új hit egyébként készen áll: az ateizmus. Csak nem veszik észre tömegek, és egyidejűleg késik megszületni az ő adekvát prófétája, vagy erőskezű főpapja, királya, akinek elhiszik az emberek, istenre nincsen szükség. Camus felismerése pusztába kiáltó szavak maradtak máig; buta népnek kell az isten! Kötelező olvasmány lehetne Richard Dawkins Isteni téveszme című könyve is. Hányan vagyunk, akik tudni véljük bizton: nem szükségszerű, hogy isten nélkül az ember elesett, erkölcstelen, gonosz lény váljon. Csak sajnálkozom, ha időnként megszólal a közszolgálati rádióban – ahol semmi keresnivalója nem volna – az egyházi műsor. Középkori elmaradottság árad ezekből a prédikációkból.
Jó, lelki beteg, vagy más okból labilis emberek lehetnek sokan, az ő istenük számukra létkérdés. Tartsák meg, de húzódjanak vele magánszférájukba! És főleg ne akarjanak téríteni! Végső soron ne akarjanak istenük nevében öngyilkos merénylőket bombatöltettel ártatlan emberek közé küldeni! A pénzt isteni hatalommal felruházó bankárok, az ő markukban tartott politikusok ideje is lejáróban van. A történelmi tudatlanság anakronisztikus élő betonszobrai Kubában, Észak-Koreában, vagy újraéledően Venezuelában, róluk mit gondoljak? Hát ők meg kapják be…!
A kovász kész, jöhet a tészta!
Ma úgy tűnik, ismét ideológia váltásra van szüksége a modern kultúráknak. Válság követ válságot, megoldhatatlan Afganisztán, Izrael, Palesztina, Szudán, Észak-Korea, Irán, Kuba, és más térségek belső/külső konfliktusa, de nem kivétel a fejlett országok csoportja sem – gazdaságukat időnként pénzügyi káosz rendíti meg. Itt a pénz istenének uralmát kellene leváltani, a képlet tehát hasonló.
Az új hit egyébként készen áll: az ateizmus. Csak nem veszik észre tömegek, és egyidejűleg késik megszületni az ő adekvát prófétája, vagy erőskezű főpapja, királya, akinek elhiszik az emberek, istenre nincsen szükség. Camus felismerése pusztába kiáltó szavak maradtak máig; buta népnek kell az isten! Kötelező olvasmány lehetne Richard Dawkins Isteni téveszme című könyve is. Hányan vagyunk, akik tudni véljük bizton: nem szükségszerű, hogy isten nélkül az ember elesett, erkölcstelen, gonosz lény váljon. Csak sajnálkozom, ha időnként megszólal a közszolgálati rádióban – ahol semmi keresnivalója nem volna – az egyházi műsor. Középkori elmaradottság árad ezekből a prédikációkból.
Jó, lelki beteg, vagy más okból labilis emberek lehetnek sokan, az ő istenük számukra létkérdés. Tartsák meg, de húzódjanak vele magánszférájukba! És főleg ne akarjanak téríteni! Végső soron ne akarjanak istenük nevében öngyilkos merénylőket bombatöltettel ártatlan emberek közé küldeni! A pénzt isteni hatalommal felruházó bankárok, az ő markukban tartott politikusok ideje is lejáróban van. A történelmi tudatlanság anakronisztikus élő betonszobrai Kubában, Észak-Koreában, vagy újraéledően Venezuelában, róluk mit gondoljak? Hát ők meg kapják be…!
A kovász kész, jöhet a tészta!
Aki blogol, ugye vállalja az ütésváltást ?!
VálaszTörlésMerthogy én nem úgy gondolom… (Ez meg ugye az én „szuterén” jogom…)
Nos én a dolgot – magamban – kétfelé osztom. Van az Istenhit és van a vallás, vagy vallások.
Az ember ezen az óriási törpebolygón nagyon elveszettnek érezheti magát Istenhit nélkül. Én hiszek valamiben, amit talán nem is kell feltétlenül nevesítenünk, mert nincs is rá jó szó. Valami felsőbb hatalom, valami központi irányíró, valamilyen nagy mester, valami megfoghatatlan erő/akarat/szervező. Tényleg nem is tudom, minek nevezzem. Csak „megszokásból” és jobb híján mondom Istennek.
Mert az én véges képességű agyam számára megfoghatatlan, hogy „minden” csak úgy „magától” lett-van-lesz-és semmisül meg. Hogy csak a fizika, csak a kémia, csak a nemtudommilyen törvények uralkodnak/működnek/alkotnak/rombolnak körülöttünk.
Személy szerint nekem könnyebb a lét tudatát, vagy a halál tényét, vagy bármit, ami bennem, körülöttem van/volt/lesz elhinni, elfogadni, ha azt gondolhatom magamban, van VALAKI, aki mindenek fölött áll. Ember vagyok, kell nekem a tudat, hogy van fölöttem még valaki. Enélkül esetleg elkezdeném azt hinni, hogy én vagyok a „LEG” – ami nem biztos, hogy jó lenne nekem, és biztos nem lenne jó a környezetemnek.
Az én hitem nem igényel templomot. Nem kell neki sem tömjén, sem harangszó, sem zsolozsmázó unásig ismételt imamalom. Én kimegyek a természetbe, leülök a hajnalkavirágkék ég alá, a smaragdzöld mohapárnára, és eltölt valamiféle mélységes szeretet, csodálat, valami beköltözik a szívembe, amit azt hiszem a mélyen vallásos emberek érezhetnek a templomban. Én ott maximálisan közel vagyok az én Istenemhez. Ott tudok beszélni vele/hozzá és mit mondjak, nekem ott az az érzésem, hogy Ő most figyel rám és ez nekem nagyon jólesik. Mert az embernek nagyon fontos, hogy legyenek pillanatai, amikor valaki rá és csak rá figyel. Sosem imádkozom, hacsak nem imának kell nevezni azt, amit ott magamban gondolok. Köszönet is, kérés is, „csakúgy” mesélés is, néha panaszkodás…És nem restellem bevallani, hogy veszekedtem is már Vele, szemére hánytam a velem történteket, kétségbeesetten könyörögtem, boldogságtól eltelve hálálkodtam…
EZ az én hitem.
És az én Istenem és közém nem kellenek „közvetítők”. Lehet, hogy valamikor régen az embereknek még szükségük volt ilyenekre – csoda tudja, milyen ősrégi korból hoztuk a papok létének szükségességét. Ma szerintem elégséges /ugyanakkor szükséges is/ lenne a vallások történetének ismertetése/tanítása. Hiszen a történelem eseményeit is tanítják, mégsem jut senkinek eszébe, hogy azt kívánja: fáraók uralkodjanak fölötte.
Persze, persze….
És itt jön a dolog kellemetlen része, mert arra nem tudok válaszolni, hogy miképp is lehetne/kellene megszűntetni a világ vallásainak erőszakos uralkodni-vágyását, terjesztésüknek minden áron való megvalósítását ? Hogy miképp lehetne útját állni annak, hogy keresztény ne utálja a reformátust, a moszlim ne gyűlölje a zsidót, stb…
Csakhogy…
Csakhogy ez a gyűlölet nem csak a vallások terén létezik ám, hiszen gyűlöli a fehér a feketét, meg a sárgát, a magyar a cigányt és talán fordítva is igaz. Sorolhatnám…SEMMIT se szeretünk, ami nem olyan, mint mi, senkit se szeretünk, aki nem úgy gondolkodik/él/cselekszik/reagál, ahogy mi, vagy ahogy mi azt elvárjuk.
És itt már szó sincs hitről, meg Istenekről.
Számtalan témában a gondolkodás végén mindig oda lyukadok ki, hogy hiába is nézünk ki embernek, mégis valami ősi, atavisztikus /hogy ne mondjam állati/ erő munkálkodik bennünk. A terület-, a nőstény-, az élelem-féltés, hiszen mindegyik dolog igen fontos, ha fenn akarunk maradni, ha biztosítani akarjuk önmagunk folytatását, a gyerekeinknek a jövőjét.
Márpedig akarjuk.
Voltak-vannak-lesznek erősebbek és gyengébbek és az erősebbek mindig törekedni fognak az uralomra, ami eddig is sikerült és a jövőben is sikerülni fog nekik.
Nem látok kiutat.
S a verkli megy tovább.
Te vagy, Aranyosfodorka a legaranyosabb istenben hívő ember, akit ismerek. Isten őrizz, mondom én, hogy 'megtérítselek' az én hitemre. De az egészben a legfontosabb, mindez magánügy! Sajnos azonban Magyarország nem képes az állam és a vallás szétválasztásának elvét követni, ahogyan pedig fejlett államok már kétszáz éve teszik. Itt állunk ismét a jobboldal hatalomra kerülésének küszöbén, rövidesen vallási alapon álló párt minisztereinek rendeleteit fogjuk élvezni, az egyházak a állam költségvetésére nagyobb pillantásokat fognak vetni. Remélem moderálni fogják magukat.
VálaszTörlésMost pedig egy kicsit OFF-olok: első kommentem elküldése következne a Blogger-en, saját blogomban. Alább áll a 'Megjegyzés írása mint' opció. Ez teljességgel érthetetlen, hogyan merülhet ez itt fel? Tegnap már válaszoltam e helyütt Aranyosfodorkának, de az a remekül sikerült szöveg elküldés során elveszett. Ilyenkor átkozom a programozó fafejeket, hogyan lehetnek ekkora isten állatkertje?
Ha még egyszer előfordul, én kivágom a Google blogját is a francba! No, éppen ezért a kész szöveget elmentem vágólapra...
Első kísérletemre azt üzeni: Kérésedet rendszerünk nem tudta feldolgozni. Próbálkozz újra.
A Google Profil nem tetszik neki! Ja, talán annyi időt szöszöltem, hogy közben kiléptetett? Nosza lépjünk vissza! És ekkor veszik el a kész komment. A Google hibája!!! Hol mondjam meg neki…?
Gyakorlati tapasztalat, ez a nyerő: kommentet Word-ben külön megírni, kommentelésbe belépni, szöveget bemásolni, valami miatt /??/ kétszer kell elküldeni, hogy egyszer megjelenjen. Ha ezt megszokod, akkor nem lesz semmi baj :-)
VálaszTörlésMég egy megjegyzésre visszatérek ide. Aranyosfodorka ugymond agnosztticizmust vall. Nem is teremtő istenre gondol, hganem valami gondviselőre. Ateista ítéletem erről az, hogy bocsánatos gyarlóság...
VálaszTörlés