Bozóttal szavaztak

Mostanában azt kürtöli a politikai libikóka aktuális felfuvalkodottja, hogy neki mindenre van felhatalmazása. Kétharmadot kapott. Ennek az oldalnak egyébként is két oldala van, én most a világnézetiről szólok. Azt követeli, hogy a szentkorona mellett maga isten is kerüljön most már az alkotmányba! Én azonban mást látok itten. Ahol én lakom, ebben az országrészben legalább is olyan népek laknak, akik nem szavazhattak istent alkotmányba csempészőkre, ha nem hiszed, lásd ezt a fotót. Frissen készült, karácsony másnapján, miközben a kutyámmal sétáltam.

Nem kell költséges szavazás a kérdésről: az útmenti keresztek elhanyagolt állapota magáért beszél. Szegény jóistent anorganikus társadalmi képződmények próbálják ránk erőltetni, bizony! Az embereknek eszébe nem jutna, ám a hatalom mákonyától elbódított pártelitek úgy érzik, nem csak kormányzásra van mandátumuk, hitet is ők diktálhatnak. Szerintem ez tűrhetetlen tévedés!

Szentkorona? Ugyan má'...

Minden Kedves Barátomnak!

Elnézést a zavarásért ezen a szokatlan módon! Nem hagy békén a rossz álom: lehet, úgy kell leélnem hátralévő éveimet - maholnap elérem a hetvenet - hogy a szentkoronát kell imádnom. Szeretném  kinyilatkozni, ellenemre van minden misztikus képtelenség országom alaptörvényében. Ma még nem büntethető, de előfordulhat, ha jogerőre emelkedik, ezt a véleményemet el kell majd hallgatnom, mert a nemzetgyalázás vádját húzzák  rám. Minden eszközt megragadok addig is amíg lehet, ezúttal magánlevélben szólalok meg. Nem buggyantam meg, csupán kétségbe vagyok kissé esve, kilátástalannak érzem a dolog  pillanatnyi állását. Nem bocsátkozom álláspontom közelebbi indoklásába, mert irracionális érvek számítanak inkább: egyszerűen szívem, lelkem tiltakozik a szentkorona alkotmányba kerülésével szemben.

Annyit azért felhozok, amit nem lehet kétségbe vonni. Szomszédjainkat idegesíteni fogja. A magyar királyi korona történelmi darab, amíg ennek megfelelő helyen tartották, semmi probléma nem volt vele. Mióta a politikai libikóka szertelen ingadozása kiemelte muzeális nyugalmából, érzékelhetően a nemzetet megosztó tényezők sorába jutott. Az ország válságban, alkalmatlan lelkiállapotban van. Egy-két ciklus elég nálunk a választópolgárok ellenkező végletbe fordulásához. Egyszer még kiröhögi a magyarokat a világ, mikor szentkoronájukat  kiebrudalják alaptörvényükből. Gondoljatok bele: ennek a jövendölésnek kizárható az esélye...? És ha ezt Ti megéritek, hogyan néztek a tükörbe?

No, akinek nem inge, ne vegye magára! Akinek inge, megírhatja; komolyan érdekel.

Unokák nélkül

Szép történet régióm természetvédelmi hírleveléből:

Gomba helyett orchidea
A tíz éves, magyarszéki Gyurisán Dánielnek szokatlan hobbija van. Szenvedélyesen keresi, kutatja a természet értékeit, különösen a védett növényfajokat. És nem csak kutatja, hanem ismeri is őket. Így történhetett meg a közelmúltban, hogy édesapjával gombászás közben, falujuk közelében csodálatos dologra bukkant. Felfedezett egy nagyon ritka, fokozottan védett orchidea-faj, a méhbangó apró állományát. E közelről a trópusi fajtársaira hasonlító virágú növény rovarutánzó mézajkával csalogatja magához a méheket, darazsakat virágainak megporzása érdekében.
A felfedezés rendkívül fontos a populáció megvédése szempontjából, ugyanis a terület kaszálásának folytatása, de a növények környezetében annak megfelelő időpontja is elengedhetetlen a fennmaradás szempontjából. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság szakembereinek információja szerint a rét tulajdonosa kész együttműködni e ritkaság megőrzésében, a méhbangók kedvező életfeltételeinek biztosításában.
A nemzeti park igazgatóság ajándékkal kedveskedett a kis felfedezőnek, de valószínűleg számára sokkal többet jelent a tudat, hogy közreműködhetett egy féltett ritkaság megőrzésében.
Koromnál fogva fentiek olvastán saját unokáim jutottak eszembe. Milyen boldog lennék, ha valami hasonló velünk történhetne meg! De legalább erről a mesés történetről velük beszélgethetnék. Ám még arról is leteszek, hogy levélben elküldjem nekik. Mostanában elérte a nullát az aszimptotikusan zéróhoz tartó görbe, ami kapcsolatunk intenzitását rajzolja ki.
Néhány rokonunk, barátunk, jó ismerősünk utódok nélkül maradt. Nincs gyermek, vagy ha az még csak akadt egy, kettő, de unoka már nem akar jönni. Szántam őket, bár ezt az érzést eszemmel mélyen méltánytalannak kell tartsam, hiszen a sorsnak nem feladata, hogy igazságos legyen. A világot a véletlen logikája vezérli – ebből is csak a gondviselés hiányának törvénye következtethető ki.
Nekem gyerekből, unokából nincs nagy hiány, virtuális fegyvereim hordozója halálom után megadatott – volna!
És itt jön az én nagy panaszom, pusztába kiáltott szavam.
Szétszóródtunk!
LE SE SZARNAK!
Kifelé egyébként úgy tűnhet, minden a legnagyobb rendben. Marketing szempontból párommal tökéletes együttesnek látszunk. Így is teszünk. Ami keserít, azzal az emberek nem szoktak nyilvánosság elé állni. Én azonban nem vagyok átlagember, nem hallgatom el: tökéletlen helyzetbe, zátonyra futott hajóm.
Pedig mióta eszemet tudom, készültem erre. Előttem lebegett mindig elődeim generációinak minden tévedése, hibája, amivel elidegenedtek, anakronisztikussá tették magukat. Most ezekbe a részletekbe nem akarok mélyebben belemenni, valójában nehéz szaktudományos feladat volna az elemzés, amire nem vagyok hivatott. Azt hiszem nem is szükséges bonyolítani a dolgot, mert leszögezhetem: objektíve IDE vezet a generációk sorsa. És ha ez törvényszerű, mint Newton almájának nehézségi ereje, abba is hagyhatom a kesergést, nem? Mai felismerésem tehát:
Ha van gyereked, unokád, ha nincs, öreg korodra minden képen egyedül maradsz!
(Záradéknak lejegyzem, nem mérlegeltem, milyen hatást váltana ki jelenleg kiskorú unokámban fenti post-om. Feltehetően nem akad rá, különben sem értené, mi a fenét szőröz a papa.)

Élményanyag

Körülményeim romlanak, hiszen öregszem. De nekem ne dumáljon senki, hogy autó nélkül jól lehet élni! Ma is itthon hagytam a kocsit, busszal indultam be a városba, aztán mit tapasztaltam? Ezt akarom most magamból kiírni.
A fél nyolcas busszal be, a tíz órással haza – ez volt az elképzelés. De már kilencre végeztem hétköznapi dolgommal, ami egy patika, majd a tesco meglátogatása volt. Utána egészen odáig jól mentek a dolgok, hogy az áruház előtt találtam egy kellemes facsoportot – négy laza árnyékú Gleditsia triacanthos - alá figyelmes térrendező padokat telepített. Egy órát rádiózni fogok itt, gondoltam. Ám egyetlen rádiócsatornám, ahol általában értelmes szövegelés hangzik, ami mellett jól telik az idő, most kiábrándító tényekről számolt be. E tudósítások szerint megoldhatatlannak bizonyuló társadalmi problémába ütköztünk, a korábban leküzdött tuberkulózis ismét felütötte a fejét. Nem mondja ki a műsor, mert cigányozni nyilvánosan nem szabad, de e nélkül is nyilvánvaló, hogy a Borsodban csúcsosodó jelenség társadalmi táptalaja az a bizonyos kisebbség. Én ezt csak sejtem, de biztos vagyok benne, az új tüdőbajosok túlnyomó többsége nem született Jobbikos. Romák ezek, akikkel nem lehet mit kezdeni ebben az ügyben sem. Nem lehet rávenni őket arra, hogy önkéntesen, rendszeresen eljárjanak tüdőszűrésre, vagy ha megbetegedtek, vessék alá magukat a gyógykezelésnek. Nem teszik. A kórházban hamar megunják a banánt, lelépnek, és köpetükkel tuberkulózis terjesztésben serénykednek. Ezt a baktériumot nem iskolázott széplelkek terjesztik, hanem köpködő szokást gyakorló, emberszabású véglények. Az is baj, hogy aki ezt a tényt kiejti a száján, a társadalom képmutatóbbik fele rasszistának kiáltja ki. A modern butaságnak ez az egyik csökönyös megnyilvánulási formája, ellene oly annyira nincs ellenszer, mint a vírusok ellen sem. Én arra, aki vérbajt, tüdőbajt, egyéb randa fertőző betegséget hanyagságból szanaszét hordoz, nagyon dühös vagyok!
Nem akarom kevés számú olvasóm hangulatát rontani, eddig is csak kedélyem pillanatnyi mélypontjának megokolására tettem. Az emberi lét mélyrétegei határtalanok. Erős a gyanúm, más téren sem véletlen jelenségek zajlanak most ott BAZ megyében: az árvizek. A megyében, és felette, a vízgyűjtő szlovák területein úgyszintén, már nincs erdő, éjszaka zseblámpás csapatok hazahordták. Megélhetési erdőgazdálkodás folyik ott. Az esedékes bővizű esztendő így aztán árvizekről szól, a hírszerkesztők legnagyobb örömére. Erős a gyanúm továbbá, a kitelepítés is elsősorban lehetetlen kultúrájú embereket súlyt, akik az állatnál is butábbak. Az ugyanis vízjárta helyre tömegesen soha nem települ. Meg a papok sem. A templomokat – érdekes módon – nem szokta elönteni víz, mert jól felfogott érdekből csakis kiemelkedésre építik azokat. Vagy ha már az aljba csinál magának házat valaki, legalább mérje fel, az mivel jár! Árok, töltés költséges létesítésével, gondos fenntartásával sok száraz évek ellenére! EZT nem (sem) tudja a cigány. Meg a buta magyar sem persze, de abból azért szignifikánsan kevesebb van, ezért maradhatunk ösztönös benyomásainknál. A cigány az, aki nem ülteti a cseresznyét, hanem megszedi másét. Ezt a tényt még nem tudta senki jogvédő meggyőzően cáfolni. Bármennyire igyekszem lojálisan elfogadni a hivatalos felfogást, amely szerint a cigánysággal nekünk jobban kéne bánnunk, amikor legutóbb az erdőben letértem az ösvényről, hogy vadvirágok után nézzek, ehelyett egy nagyon nem oda illő, hosszában felvágott szürke műanyag csőbe botlottam. Bizony, bizony lelki szemeim előtt megint csak egy cigány alak jelent meg. Az a kis rohadék kábelt lopott, és az erdőbe vitte, zavartalan helyen szétfejteni, hogy a színesfémet eladja.
A háborgó gondolatokból kizökkent, amikor egy fiú jön takarítani. Bevásárlókocsit tolt maga előtt, ami most szoc-reál stílusban más, de ugyancsak célszerű feladatra lényegült át. A padok körül balkáni díszlet: az egyiken szotyoláztak, amott műanyag palackok, zacskók. Szolid, többségi fiatalember ő, a tesco-nál talán környezetvédelmi szerviz asszisztensnek hívják. Vélhetően nem találta jó helynek az iskolapadot, viszont úgy tarthatja, segélyből csak nyomorogni lehet. Komótosan, tisztességesen ellátta munkáját. Az egyik fa ágai között otthagyta a félig kiürült üdítős palackot - apró jele a figyelmességnek. Lám, ebben az alantasnak számító munkakörben is adódik lehetőség, hogy a dolgozó egyéni, emberi döntéseket hozzon.
Nem sokkal később a sok terhes gondolatból elegem lett, kivettem fülemből a rádió fülhallgató dugót. Ennél még az főút zaja is elviselhetőbb. Felálltam, elindulok a buszhoz. És akkor földbe gyökereztem! A padon, ahol negyedórája sincs, hogy rendet tett a fiú, tőlem mindössze 3-4 méterre, máris egy frissen kiürült savanyúcukorkás zacskó, és egy használt papír zsebkendő éktelenkedik.
Pár percig tartott a rend a világban.

Kína-szindrómával magyar államtitkári székbe

Így május elején, a tanuló ifjúsággal szolidárisan, nekem most önként vállalt emelt szintű, írásbeli érettségi feladatom az alábbi aktuál-politikai esszé. Lássuk csak!

A napokban Vona Gábor, a magyar parlamentben fél fenékkel már bent ülő Jobbik párt vezére nyilatkozott, hogy ő ugyan nem finn-ugor…! Aztán pedig nyilvánosságra került, Illés Zoltán lesz az új Orbán kormány környezetvédelmi (természetvédelmi, vízügyi, stb.) államtitkára.
Ezek után azt jósolom, hazánkban törvényhozói szintre fog rövidesen emelkedni a hülyeség.
Már régóta csípi a szemem annak a felismerésnek a füstje, hogy minden jobboldali beállítottságú ember – amellett, vagy inkább azzal együtt, hogy általában bigott vallásos – tudománytagadó is. Vallás, és tudomány, megosztó természetű nézetrendszerek. De mi nem az? Nálunk itt a faluban a kutya is, ez a szeretere méltó háziállat, csak ellenségeskedést vált ki a lakosságban…
Ha politikust tudományos szakkérdésben hallok ítélkezni, az nekem kábé olyan, mint egy telefújt papír zsebkendő a magyar járdaszélen - undorító. Ennyit az első esetről.
Illés Zoltánról hallván pedig felrémlett egy rádió műsor, amit akkor le is töltöttem, most a wincseszterben könnyen megtaláltam a fájl keresővel. Az állomány nevén jót mosolyogtam: Hülye Illés Zoltán 2006-10-03-k18.rm
Akkor ezt az elnevezést találtam megfelelőnek. Bevált. Az illetőt Vona Gáborral együtt fogjuk ezután gyakran megnyilatkozni jobb célokra épült parlamentünk üléstermében. Mert ez az ember államtitkár lesz!
Kína-szindróma (The China Syndrome) színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 120 perc, 1979. Szereplők: Jack Lemmon, Jane Fonda, Michael Douglas, stb. A filmsiker nyomán elhíresült, és fpgalommá vált a kitalált nukleáris baleset, amely szerint egészen Kínáig átolvasztaná a földkérget, majd bolygónk magját néhány kiló önállósodott atomerőművi fűtőanyag, a légkört pedig elárasztaná a halálos gamma-sugárzás egy államnyi területen.
Hazánkban 2003. április 10-én a paksi atomerőmű kettes blokkjánál valóságos baleset történt. A következmények eltakarítása sokáig tartott, míg nem 2006 októberében a rádió egyik szerkesztője a stúdió mikrofonja előtt összeeresztette Illés Zoltánt és Aszódi Attilát. Előbbit a beszélgetés vezetője valami alternatív egyetem tanáraként aposztrofálta, mivel politikai vonalról akkoriban parkoló pályára állítódott. Vitapartnere pedig a budapesti műegyetem révén a hivatalos tudomány álláspontját képviselte.
A műsor eredeti, letöltött hanganyaga 14 MB, itt nem csatolom. Ha valakit érdekel, szívesen eljuttatom; a gmail azt hiszem, elviszi.
Illés Zoltán ebben a vitában arról világosított fel bennünket, hogy ő hisz a Kína-szindrómában: Paks alatt kilyukadhatott volna a földkéreg, a csomag a Föld középpontján keresztül, valahol égitestünk túloldalán jelent volna meg, de isten ezúttal is megkímélte a magyarokat. A kormány természetesen minderről nagyot sumákolt, mint az oroszok csernobilról. Az egyetemi tanárember politikus komolyra vette a scifi mesét. Ő lesz Orbán Viktor kormányában a magyarok környezet-, és természetvédelmi, vízügyi stb. államtitkára. Tudjátok mit, nekem ugyan nem államtitkárom, mint ahogyan Vona Gábor nem finn-ugor.
Réges-régen Móricka megkérdezte otthon: - Apa, te tudod, hogy mi a majomtól származunk? A szülö: - Lehet, hogy te kisfiam a majomtól származol, de én ugyan nem…!
Ez egy ilyen rövid esszé…

Nem kéne mindig fejlődni!

Most is arról szövegel egy szakértő a hátteremben, hogy közeledünk a fenntartható fejlődés, ennek az oly nehezen elfogadottá váló jövőkép eljövetelének utolsó határidejéhez. Még háborút is vizionál. Az USA állítólag a közeljövőben kemény megállapodásokat fog kötni az olajtermelőkkel, amely akaratlanul is sérti szövetségesei, az EU tagországok érdekeit is. Ez akár fegyveres konfliktusokba is belesodorhatja az érintetteket.

Más megközelítés szerint olyan nagy népességű országok társadalma, mint Kína és India, az a két milliárdot meghaladó tömeg, most már a fejlett népek által élvezett javak birtoklását óhajtja egyre fokozódó ambícióval. Ám Földünk kérge nem tartalmaz annyi rezet, amennyi az USA-hoz hasonló kommunikációs hálózathoz náluk szükség lenne.
(Ez az említés vesszőparipám, forrását sajnos nem jegyeztem fel. Megjegyzem azt is, az üvegszál nem segít…!)
Ha ezek a népek olyan mértéktelen utazási szokást vennének fel, mint az amerikai és az európai emberek, igen hamar kimerülnek bolygónk erőforrás készletei üzemanyagban, nyersanyagban egyaránt. A keletkező égéstermékekről ne is beszéljünk. (Európában évente kereken tízmillió légi út valósul meg.)

Ragozhatnám naphosszat: ez itt a vég kezdete. Ezért azt mondom nektek – már nem először – megálljatok! És oly egyszerű ez – ajánlom a következő gondolatmenetet.

A férfi életének produktív éveiben a fajfenntartás cáfolhatatlan szükségszerűségére hivatkozással folyton csak ’az’ jár az eszében. Páromnak alkalmanként elmagyaráztam, hogy engem a teremtő genetikailag a Föld benépesítésére programozott. (Nem adott felmentést…) Biológiai lehetőségeink azonban határt szabnak, időegységre vetítve az örömöknek korlátozott mértékben áldozhatunk. Legtöbben ezt a korlátot simán tudomásul vesszük (kivéve a kék tabletta vásárlóit.), nem tüntetünk, nem háborúzunk miatta. És itt van a lényeg: ésszerűtlen protestálni, másokra fegyvert emelni, attól sem a fosszilis, sem a szexuális energiánk nem lesz több. A plafonnál nincs följebb! Egy főre átlag heti egy dugás jut, heti száz kilométer autózás, és tíz évenként adnak egy repülőjegyet. Egy könnyítés megengedett: a kvótával lehet kereskedni (sajátomat máris meghirdetem.), mint az üvegházhatás emisszióval.

Jó, mondom én saját magammal beszélgetve, talán ez még nem a meghasonlás, de a kapitalista rendszer gyökerei a növekedésből táplálkoznak! Az emberek hiába állnának meg a nagy rohanással, a szekér tovább rohan fékezhetetlenül. A tőketulajdonosok azt a vezérigazgatót, aki nem hozza az éves növekedést, azt hamar kirúgják. Erre is van friss példa – az eBay vezére most rukkolt elő az új növekedési stratégiával, mert az mégis csak tarthatatlan, hogy évek óta csak szerény eredményeket tudtak felmutatni.

A média azt a fotóját kapta fel, amelyiken a vezér – 21. századi kivénhedt szőke hercegnek nézném – a kezében sokat sejtetően egy iPhone mobilt tart, és valami nagy igazságot mond. Amit képvisel, az a munkaadóinak jó, az emberiségnek pedig katasztrófa. Ezek nem fognak önszántukból soha leállni.
Nekünk kell megtenni a döntő lépést! Ne vegyetek iPhone-t, használjátok továbbra is a Windows XP-t, nyaraljatok itthon, legolcsóbb, és legkényelmesebb szállás a lakásod! Az én Suzukim nyolc éves, még ennyit kibír, csak én is bírjam…! És akkor a tőketulajdonosok összeszarhatják magukat, nem lesz növekedés. Megengedjük esetleg nekik, hogy az alternatív energiaszektorba fektessenek. Ezennel meghirdetem a FENNTARTHATÓ STAGNÁLÁST!
Jó lesz így, gyerekek…?

Egy kis aktuálpolitika

A legutóbbi EU parlamenti választások alkalmával sokakat meglepett a Jobbik cunami szerű feltűnése. Most, a hazai parlamenti választás előestéjén folytatódni látszik a tendencia: a radikális jobboldali politika Magyarországon divat lett.

Felhívom a figyelmet, hogy ezen semmi meglepő nincs. Pusztán az az évtizednyi nagyságrendű lemaradás mutatkozik meg, ami hazánk rovására Nyugat-Európával szemben évszázadok óta mindig is megvolt. Elég csak laikusként arra gondolni, amivel annak idején tele voltak a politikai bulvárlapok, hogy Le Pen, Haider felütötték fejüket. Ebben az a biztató, hogy biztosak lehetünk benne: ahogyan feltűntek, olyan természetességgel el is tűntek. Ez lesz nálunk is, ne izguljatok! Mindössze Vona Gábor nevére még annyian sem fognak emlékezni, mint ezekre a politikai kurtizánokra a Lajtán túl… Mennyivel történt korábban mindez Nyugaton? Annyival vagyunk minimum lemaradva. Ha nem többel…!

Nem látom, nem hallom másoktól, megírom hát én azt is: könyörgöm, emberek, ne arra szavazzatok, aki nektek jólétet ígér – milliónyi új munkahelyet például – mert ez a választói magatartás a populizmus táptalaja. Többre jutna a nemzet, ha az emberek nem köznapi érdekeik, hanem elvek, értékek szerint mérlegelnének. A hárommilliós nyugdíjas réteg például így vált társadalmi csapdává. Én ide tartozom, mégsem arra szavazok, aki több nyugdíjat próbál most hazudni. Értékelméletet ám nagyon kevesen tanultak – én magam sem – akkor mit kövessek? Akkor hallgass a szívedre! És a pénztárcádat hagyd ki a mérvadó szempontok közül!

A marketingszakma aztán tudja, milyen a vásárlóközönség, milyenek az emberek. Reklámjaik ennek az alapos ismeretnek a birtokában születnek. Úgy vélem, elég tehát megfigyelni a reklámok jellegét, magára a társadalomra ismerhetek rá.
Most is elhangzott a rádióban a Vitalux reklám, ami egy bizonyos szemvitamin vásárlására akar rábeszélni. Nyugdíjas házaspárt imitálva szájba akarják rágni nekem a reklámszínészek, a TV képernyőt nem szükségszerű, hogy homályosan lássam. A tisztánlátáshoz Vitaluxot kell szednem. Mi az a Vitalux, kérdi a leépült öregember. Válaszul okostojás nagymama felvilágosítja a pirula nevét hangoztatva, mert ugye azt kell sulykolni ennek a nehézagyú közönségnek.
Ebből én azt szűröm le, a magyar nép végletesen bugyuta emberekből áll, amit a politikai reklámok aztán alapnak is tekintenek így parlamenti választások idején. Én nem nagyon ünnepelnék a választások eredményhirdetése éjszakáján senkinek a helyében sem. Akit ezek választanak meg…?!
Tudatom, nem nézek TV-t, és ha szemvitaminra lesz szükségem, semmiképp nem vásárolok Vitaluxot.
Mellékesen: vajon miért leghallgatottabb rádió a közszolgálati Kossuth, és miért legnézettebbek a kereskedelmi televízió csatornák? Komolyan nem tudom! Bölcs, vagy buta?

Egy álmatlan hajnalon

Egy álmatlan hajnalon rádióztam, archív felvételről Nagy Lászlóval hangzott el egy interjú. Sikerült a szöveget megtalálnom a net-en:
-----------------------------------
Interjú, 1965 /részlet/
Utóbbi években írt versei nehezen érthetők. Nem gondolja-e, hogy ez leszűkíti költészetének hatókörét?
Némelyek régóta szeretnék elhitetni, még velem is, hogy költészetem nem szól a tömegekhez. Egyszer a televízió bemutatta két versemet, a József Attila, s a Rege a tűzről és jácintról címűeket, verseim közül szinte a legnehezebbeket. A beérkezett sok levél tanúsíthatja, hogy „országos” hatásuk volt. Irodalmi esteken is tapasztalom, hogy verseim megragadják az embereket. De a népszerűséget sem tartom mérvadónak.
A magam nevében írok. Értendő úgy is, hogy írásaim következményeit vállalni tudom. A magam nevében írok, s ha egy társadalmi óhajnak, akaratnak, akár fölháborodásnak sikerül hangot adnom, annak szívből örvendek. Bizonyos vagyok, hogy verseim sokakhoz szólnak. Tudom azt is, hogy néhány írásom sokaknak nehezen fölfogható vagy majdnem érthetetlen. De nem mindig az én verseimben van a homály, hanem az esztétikailag képzetlenekben és a renyhékben. Nem kezdhetjük újra az ábécénél a költészetet. Tanuljanak ők is, legyenek figyelmesek, küzdjenek meg a versért. Én a mesterségek iránt mindig tisztelettel érdeklődöm, és megvetem azokat, akik az én mesterségemet csúfondáros tiszteletlenséggel illetik. Megvetem azokat, akik egyetlen hivatásuknak érzik, hogy untalanul egyszerűségből vizsgáztassák le a költőt. Ők azok, akik elhanyagolják saját szakmájukat. Ők felejtik el „egyszerűen” a kéményt a házról, a szennyvízlevezetőt nem a kanálisba torkolltatják, hanem „egyszerűen” az anyaföldbe. Miattuk kell megtanulnom a bádogos- és lakatosszakmát, a vízvezetékszerelést, ők vizezik a tejet, és miattuk mocskos a lépcsőház. Ezek kinevezik magukat a közvélemény képviselőinek, mindig és mindenütt felszólalnak, több levelet termelnek, mint a mocsári fűz. Ők nem a szolgálatra figyelmeztetik a költőt, hanem taszítanák a legrútabb szolgaságba.
---------------------------------------------------
Egy korszakkal a költő után az ő pontos diagnózisa engem mélyen elgondolkoztat. Akkor ennek a leleplezett típusnak számos kellemetlen kártételt írhattak a számlájára ugyan, de azokat mind ki lehetett valahogy javítani. Mára viszont ránk köszöntött a demokrácia, és ez a közben nagy létszámúra szaporodott réteg már nem csak kontár munkát végez ám! A 60-as évekkel ellentétben ezek a hülyék már választók, és választhatók is! Most éppen ennek idejéhez érkeztünk ismét ¬– Nagy László szavai, mint déli harangszó, minden nap a fülünkbe kell csengjen.

Egészséges veszélyérzetet az Interneten!

Valami olyasmire van szükség, mint a személyautóban: beülsz a családdal, és kirándulsz akár idegen országokba. Ugye nagyjából tisztában vagy a lehetséges veszélyekkel? Legalább kötelező biztosítással mindenki rendelkezik, a biztonsági öv jelentőségével az is tisztában van, aki nem kapcsolja be. Mobiltelefon csőre töltve, készpénz minden eshetőségre, télen pléd legyen kéznél. Szóval sok mindent megteszünk, sok mindennel tisztában vagyunk a legtöbben.

Nem így az Interneten. Hiába, új terep ez még. A nagyközönség csak távoli dörgésként észleli a lesben álló vírusok, kémprogramok felvillantásait.

Nem szakértő vagyok, csupán az átlagnál tapasztaltabb felhasználó. A naiv többségnek lehet mondanivalóm. Ezúttal megemlítek néhány tanácsot, tapasztalatot.

Feliratkoztam – réges régen - egy hazai szaklap hírlevelére, ennek rendszeres olvasása útján igyekszem karban tartani ismereteimet. Lásd egyik utolsó cikkét: http://www.virushirado.hu/hirek_tart.php?id=1594&ref=hl

Senkit ne riasszon el az itt közöltek látszólag kemény szakmaisága. A csecsemő sem érti kezdetben anyja szavát, mégis rövidesen elkezd gagyogni az anyanyelvén.

A tűzfalról annyit kell tudni, hogy a betörések ellen kellene védenie. A Windows XP operációs rendszer tűzfala csupán alapszolgáltatásokat nyújt, azt is csak egy irányban. Ha betelepült nekünk egy kémprogram, annak kimenő tevékenységét nem észleli, nem gátolja meg.

Az antivírus programok ingyenes változatai általában használható minőségűek, de azért mégis csak lebutítottak egy kicsit. Számos részterületen csak a fizetős változatok garantálják az igazán megnyugtató biztonságot.

Én egy kevésbé ismert biztonsági szoftvert használok: feltörekvő cég versenyképes termékét. Kezdőket nem zaklatja, nem állítja őket megválaszolhatatlan döntések elé. Gyakorlottak testre szabhatónak találják. Nem szegődtem reklámembernek; ha érdekel, mail-ben válaszolok konkrét kérdésekre.

Amint ez a rendszer nálam beindult, mindjárt lelepleződött egy veszélyes kémprogram, amelyik többek között billentyű leütéseim figyelése révén banki hozzáférési azonosítókat próbált megszerezni tőlem. Jelszavaimat ekkor haladéktalanul kicseréltem.

Név: BZub
Típus: Trojan
Leírás: A malicious program that has a hidden harmful routine to exploit system vulnerabilities.
Rendszerleíró adatbázis kulcsok:

HKEY_LOCAL_MACHINE\software\Microsoft\windows\currentversion\Control Panel\load

ITT OLVSHATSZ RÓLA: http://computerworld.hu/trojanspybzubfe.html

Az eset végkép meggyőzött a fizetős szolgáltatás erejéről. Tulajdonképpen az ingyenes változatok arra valók, hogy kipróbálhasd a dolgot vásárlás előtt. Hogy nem zsákbamacskát veszel.

Indító kérdés volt, mitől tartok tehát? Sok mindentől! Ellophatnak tőlem adatot, amivel visszaélnek – a legelképzelhetetlenebb módon is. Ha ez banki adat, attól az illető ugyan nem fog meggazdagodni, engem viszont érzékenyen érintene. Ha lemásolja címlistámat, az kéretlen levelek küldőinek birtokába jutva megállíthatatlan zaklatáshoz vezethet. Egy ízben le kellett mondanom megszokott levélcímemről, csak ezzel a radikális lépéssel szabadultam meg a sok levélszeméttől.

Nagyon sokan észre sem veszik, ha egy zombi hálózat tagjaivá váltak. Betelepül a gépbe egy program, ami szervert csinál az állomásodból. A hacker a te gépeden keresztül továbbítja a kártevőit, kémprogramjait, így őt leleplezni sem lehet. Az ilyen megbúvó tevékenység nem generál sok adatot, kárt nem csinál, mégsem szeretne senki másnak ilyesfajta szolgálatot tenni, ugye?

Éppen a napokban egy hacker betört lakóhelyem hivatalos honlapjára. Ezt úgy venni észre, hogy nem az ismerős tartalommal jelentkezik a webcím, hanem a hacker által faragott külsővel.

Ugye nem barátságos? Viszont büszke, rátarti, önérzetes. Megadta webcímét is, meg hogy ő egy török hacker. Nem próbáltam meg ezt a címet, ördögtől való. Továbbá nem fogadtam szót felhívásának sem, ami így szólt: „Ez a webhely a következő bővítményt akarja futtatni: ’Windows Media Player Core’. „ Erre kattintanom kellett volna, amit nem tettem. Nektek sem ajánlom, ilyen azonosíthatatlan felszólításokat minden esetben el kell vetni, és az illető ablakot be kell csukni, a hálózat csatlakozást bontani. Telefonáljunk a pécsi erőműnek, legjobb, ha ők is leállnak egy percre…! Ez utóbbi az én akasztófahumorom…

Óvatosságom odáig terjed, hogy minimálisra redukáltam levélváltásom egy-két ismerőssel, akik szerintem „veszélyes” életet élnek a net-en. Például abban a hitben ringatják magukat, hogy ha tovább küldik az illető levelet 35 ismerősnek, akkor majd Bill Gates két héten belül a bankszámlájukra 425 dollárt átutal, mert az neki semmiség… Komolyan, van ilyen ismerősöm. Leépítettem az illetőket. Semmi szükség azokra a képsorozatokra, unott klipekre. Ez a továbbküldős divat inkább kerülendő, a kártevők terjedésének melegágya. A hackerek képesek vírusaikat JPG, PPS, DOC, PDF, és más, közkeletű dokumentum, valamint video fájltípusokba rejteni. Akkor aktivizálódnak, amikor megnyitod őket a nézegető programoddal. Olyan rafináltak ezek a hackerek, mint a kígyó – elaltatják éberségedet, akkor csapnak rád. Például előadja, hogy új kártevő ütötte fel a fejét, de ő most téged abban a figyelemben részesít, hogy ingyen kipróbálhatod az ő antivírus programját. Ne mondjam, mit fogsz tőle kapni…!

Újabban az a hiba terjed, hogy az emberek levélbe másik levelet csomagolnak, mindkettőhöz csatolják ugyan azt a mellékletet. Ez felesleges adatforgalmat generál, valamint nehezíti az antivírus rendszerek munkáját.

Gondolom, Te is, Kedves Olvasó, rendszergazda jogon használod nap, mint nap a gépedet. Pedig a Windows XP kínál egy védett profilt is, ezt volna célszerű mindennapi használatra igénybe venni. Javaslom tehát: A Rendszergazda felhasználóhoz jelszót rendelj. A Vezérlőpult/Felhasználói fiókok menü alatt készíts egy [anyucika] fiókot korlátozott jogokkal. Ez például programok telepítését nem teszi lehetővé, így mindennapi környezetedben a hacker sem tud nagyot garázdálkodni. Ha nagy ritkán programot kell telepítened, bejelentkezel jelszóval, rendszergazdaként. De terjedelmi okokból itt félbehagyom… Kérdezz, ha van mit, de nehezet nem vállalok…!

Internet anonimitás

Minden korábbi érintkezési formától szélsőségesen eltér az Internet abban, hogy az emberek általában nem valódi nevükön mutatkoznak be. Én magam is itt nem XY vagyok, hanem a rejtélyes leonard.klan. Legszívesebben maradtam volna a hagyományos névhasználatnál, de hát ugye a trend hatása alól nem érdemes kibújni! Másrészt a véleményszellőztetés közepette olyat mondhatok, ami mások ellenséges indulatát váltja ki, akkor pedig személyes támadásoknak teszem ki magam.
@X olvasóm figyelmezetett rá, nehogy hamis illúziókban ringassam magamat, mert könnyen lelepleződöm - bármit teszek, az Internet-en nem lehet elbújni. Ezt persze tudom én, hisz informatikus voltam.
Most azért tértem erre vissza, mert olvasmány bukkant fel, ami részletezi, hogyan lepleződünk le. Aki erre kíváncsi, olvassa el ezt a cikket:
Anonim szörfölés a weben?

Ismét a hitről

Milyen is az én hitem? Kihirdettem, hogy ateista vagyok, akkor minek ez a kérdés?
Hát, mert barátném közölte, ő bizony hisz bizonyos Istenben. Továbbá a napokban jó sétám közben ösztönösen megálltam egy régi, út menti keresztnél. Ja, azt közbevetem, fotósétát tettem éppen.

Hogy mikor, miért nyúl az ember a gép után, az gyakran megmagyarázhatatlan ok mindenkinél. Csak később gondolkoztam el azon, hogy hiszen ateista létemre egy katolikus szimbólum mi a fenét érdekel engem? Nos, döntsd el Te olvasó, milyen istentagadó vagyok én úgy, hogy megtekinted néhány fotómat a sétám közben látott szakrális dolgokról.

Azt ne mond, hogy érzéketlen vagyok! Az én tekintetem is a magasba vonja a templomtorony, ahol állítólag az Isten lakik. Megérintett az út menti kereszt számomra verbálisan nehezen kifejezhető hatása - ennek képi megfogalmazását Magad láthatod.

Összefoglalva a séta tanulságát, magamat szelíd ateistának, egyben kultúr-katolikusnak aposztrofálnám. Talán mégsem hiába első áldoztam annak idején…

A plebánossal egy sorban, balszélen a szerző - angyali kisfiú, nem...?

Aztán ha ezt a megállapítást sem találom elég igaznak, pontosnak, még visszatérhetek rá egy újabb bejegyzésben - erre aztán tökéletesen megfelel egy blog...!

Végül aki magára ismer ezen a képen, kérem lelentkezzen!

Jó, könnyítem a feladatot: Kiskunfélegyháza, 1948-49, Petőfi Sándor általános iskola.

Fogadjunk, senki nem fog jelentkezni...!

Pécs, Európa Kulturális Főváros - 2010

Január 10-én ünnepélyesen kihirdettük, hogy ebben az évben kulturális főváros vagyunk. A sikeres megnyitón sok ezren részt vettünk. Nekem külön öröm, hogy egy sor saját fotót sikerült erről hazahoznom.
(Gyűjteményem korábbi legbecsesebb darabja egy diafilm az 1999. augusztusi teljes napfogyatkozásról. Ez rögeszméim egyike.)

És a tüzijáték sem maradhatott el.

Láttam itt profi fotósokat tiszteletre méltóan drágának látszó állványon jókora géppel, velük ellentétben én kézből exponáltam. Legtöbb fotóm bemozdulásosan életlen, de akkor is, az a sajátom!
A tényszerűséghez tartozik megjegyezni, hogy már 8 éve elköltöztem a városból, mégis ugyan úgy magaménak érzem Pécs sikerét, de gondját, baját is. És dühösen figyeltem a fővárosi média gyakran ellenszenves megnyilvánulásait. A közrádió beszámolójában például a helyszíni tudósító nem győzte ismételgetni, hogy ő ezt az egészet egy billegő kőlapon ácsorogva szenvedte végig, és a vasútállomástól a Széchenyi térig nem látott egyetlen eligazító táblát sem. Tipikus I-faktornak tartom. Magyarul irigység. De az ilyenek kapják be...!

Lövöldözök, tehát vagyok...?

Egyre gyakrabban érezzük úgy, nagyon eldurvult a világ, nagyon sok az erőszak. Mitől van ez, találtam rá egy lehetséges okot.

Lapozom az egyik vezető internetes orgánumot. Éppen olyan cikket találok, ahol a bűnözők rosszul jártak - ritka eset, olvasnám. Ám egy reklám irritálja szemem. Ide illesztem, ez egy flash video két kockája.

RTL filmet reklámoz itt az Index!
Két pasas pisztollyal kilövi egy autónak látszó tárgy ablaküvegét. Engem ráébreszt, itt a modern erőszak eszkalálódásának résztvevője vagyok. Hívhatom a rendőrséget, kapja el…? Szerintem nem normális az, aki RTL-t néz..?
Könyörgöm! A televíziót nem erre találták ki!