Börtöneink tele vannak, fenntartásuk drága. Ettől kezdve a társadalom tulajdonképpen anyagilag ellenérdekelt a bűnözők megbüntetésében. És tényleg, nem is nyeri el a legtöbb rossz ember méltó ’jutalmát’.
S.Sanyival egy utcai futó beszélgetés során kitaláltunk egy megoldást. Kissé 'eredeti' gondolat, majd meglátod!
Néhány törvényt át kell írni - lényeg, hogy az elítéltek dolgozni fognak.
Chipet kapnak a testükbe, vagy karperecet. Egy olyan eszközt, ami szökésüket értelmetlenné teszi.
Foglalkoztatásukat az állam koncessziós formában kiadja vállalkozóknak. Azok tetszőleges munkát végeztetnek az elítéltekkel. Az állam haszna a koncessziós díj, és a vállalkozások adóbefizetése. Némi szociális kiadás elmarad. Nem kis közösségi haszon származna a börtönök fenntartási költségeinek csökkenéséből. Az életfogytosok, és más, hasonló elítéltek ’klasszikusok’ maradnak.
A szükséges törvény átalakítások meredeken emberi szabadságjogi konvenciókba ütköznének. Mint tudjuk, a modern polgári demokráciák messzemenő jogokat adtak közösségellenes magatartású egyéneknek is. Ezeket célszerűen vissza kell vonni.
Nem célja az elképzelésnek, hogy középkori viszonyokat hozzon vissza, ám az mégis csak sok, amit ma megengedhet magának a börtönre érdemes elemek sokasága. A visszatartó erő jelenleg szinte nulla. A társadalom nem képes alsó osztályát felemelni, annak életvitelébe pedig simán belefér egy-egy rövidebb, hosszabb 'pihenés' a börtönben.
A munkát ezekben a vállalkozásokban 'önként, és dalolva' fogják végezni az elítéltek. A történelemben voltak olyan diktatúrák, amelyekben ennek módszertana úgymond kidolgozódott, csak elő kell venni őket. A vállalkozó akár kreatív is lehet: a rendes dolgozó reggel féldecit kap! Sokan ismerni vélnek olyan aszociális réteget, amelyik állítólag nem fogható semmiféle munkára. Nos, én biztos vagyok abban, hogy ha a vállalkozók sarkában nem lihegnek ombusmanok(!), jogvédők, bulvár újságírók, azok meg fogják találni a megfelelő módot.
Ma elképzelhetetlennek gondolják sokan, hogyan lehetetne nyereségesen működtetni kényszermunkán alapuló vállalkozásokat. Hát persze, ahogyan mai jogrendszerünk diktálja, úgy ez tényleg lehetetlen is. De hát majd rájön a többség, így mégsem mehet örökké a rendszer, ahogyan ma - igazából - nem is megy. Gyökeres változásokat kell elfogadni, le kell mondani bizonyos kényes, vagy magas szellemiségű, de mindenképpen álságos elvárásról, társadalmi illúzióról. A magyar közvélekedés keres egy ideje megoldásokat - a politikusok helyett! Ennek biztos jele a szélsőjobb felélénkülése. Nem szívesen adnám kezükbe a kormányrudat, hogy az ő ízlésük szerint oldódjanak meg az immár húsz éve impotens politikai elit helyben járása közepette felhalmozódott problémák. Helyette ilyen konstrukciót alkottunk mi ketten Sanyi barátommal. Közreadom -, bár ebben a formában talán 'szörnyszülött' - kristályosítás végett.
(Ha eddigi témáim után ellentmondásos személyiségnek ítélsz, akkor még várj egy kicsit! Közel sem teljesedtem ki egészen itt…)
2009. november 27., péntek
2009. november 23., hétfő
Polit (1)
Feltűnt, egyre több a Jobbiktól megváltást remélő ember. Tartok tőle, az ebben való történelmi csalódás leckéje lesz most rövidesen feladva a nemzetnek.
Annyira, de annyira lemaradóban vagyunk – már vagy száz éve – a menő országoktól, hisz a svédek már a jóléti államon is túlléptek!
Elképesztő, ahányszor szóba elegyedek idegenekkel, pl. helyi utazások során, rendre elégedetlenkedő, és emiatt nyíltan a Jobbik pártra szavazni készülő emberekbe akadok.
A képet látványosan árnyalja viszont egy érdekesség: Baranyában több ezer nyugati országból ide telepedett ember él. Az én kis falumban egy angol házaspár nagy házat vásárolt, az év egy részében itt laknak. Másutt sok a holland. A jelenség felveti a gyanút, a magyarok csak panaszkodni tudnak, valójában nagyon is jól lehet itt élni! Persze mindez nagymértékben földrészünk két térfelén élők anyagi potenciáljának különbségére vezethető inkább vissza. Az ott keresett átlagos jövedelmet, nyugdíjat érdemesebb nálunk elkölteni.
Szóval ez egy ’elkúrt’ ország. Abban is biztos vagyok, nem a jobboldal fogja felhozni, hanem ami majd ami utána jön.
Egyébként a nyugatnak sem ez az utolsó válsága; keserves tapasztalások sora fogja ráébreszteni a gazdagokat arra, hogy már a fenntartható fejlődés sem tartható fenn! Ki kell találni a növekedés nélküli létezést! Úgy jó, ahogy most élünk, ennél jobban nem lehet, de nem is kell! Hogy csak egyet mondjak: debil százezrek rohangálnak Budapesten egyes egyedül nagy autókban, amit természetesen svájci frank alapú hitelből két-háromévente újra cserélnek. Azt nem látom, ezen a téren mi a helyzet nyugaton, gondolom még inkább ez a trend. Apropó, ha Kína és India is az USA gazdagságát akarja megkapni, a szükséges energia-, és hírközlési hálózatok céljára a földkéregben nincsen elméletileg sem elegendő réz.
Egyáltalán mi az a jólét, ami nekünk, magyaroknak adekvát? Szoktátok erről kérdezni a politikusaitokat? Vagy pedig nem kérdeztek semmit, hanem sztrájkoltok egyet, vagy kiöntözitek a tejet, a búzát a parlament elé, ha a hatalom megpróbál egy szerény kis reformot elővezetni? És legyen mindenütt negyedórányira önkormányzati hivatal, óvoda, iskola, kórház, minden városban tandíjmentes egyetem, mindenhová járjon óránként vonat, félóránként busz!. Alanyi jogon ingyen orvost, és gyógyszert kérünk! Takarodjanak ki a multi bevásárlóközpontok, és minden utcába telepítsen a Jobbik olcsó kisboltot! Adót, aztat nem akarunk fizetni! De hitelt se vegyen fel az állam, nem engedjük, hogy eladósodjon …!
Nem mondom tovább. Ja, még egy: minden korábbi politikust felelősségre kell vonni, adják vissza az elsíbolt közpénzeket! A kisebbséget pedig Indiába kell visszatelepíteni, a pénzoligarchiát is a megfelelő országba!!! Az elcsatolt országrészeket azonnal vissza kell követelni, és az ENSZ szavazza meg, hogy minden ország kizárólag magyar bányáktól szerezhet be sót. Trianonért viszont kérjenek bocsánatot!
Körülbelül ilyen a népi diskurzus mostanában.
Ahogyan a fentiekben kissé harsányabb színekkel felvázoltam a hazai közállapotokat, csak azért tettem, hogy jöjjetek már rá Ti is: mindez elbutult hazai tömegekre int! Pont úgy látom őket, mint a világháború után a kommunistáktól ugyan így felvirágzást remélő, buzgó sztahanovistákat, később munkásőröket kitermelő magyarságot. Csak most a Magyar Gárdába jelentkeznek ugyan azok. Tulajdonképpen nincs bal, és nincs jobboldali tömeg tehát, csak buta tömeg van.
Lehet, nem kéne szóba elegyednem idegen emberekkel a buszon…?
Nálam okosabb szerző, jobban fésülten hasonló a témáról, ugyancsak ma:
http://www.mr1-kossuth.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=111874&Itemid=1
Annyira, de annyira lemaradóban vagyunk – már vagy száz éve – a menő országoktól, hisz a svédek már a jóléti államon is túlléptek!
Elképesztő, ahányszor szóba elegyedek idegenekkel, pl. helyi utazások során, rendre elégedetlenkedő, és emiatt nyíltan a Jobbik pártra szavazni készülő emberekbe akadok.
A képet látványosan árnyalja viszont egy érdekesség: Baranyában több ezer nyugati országból ide telepedett ember él. Az én kis falumban egy angol házaspár nagy házat vásárolt, az év egy részében itt laknak. Másutt sok a holland. A jelenség felveti a gyanút, a magyarok csak panaszkodni tudnak, valójában nagyon is jól lehet itt élni! Persze mindez nagymértékben földrészünk két térfelén élők anyagi potenciáljának különbségére vezethető inkább vissza. Az ott keresett átlagos jövedelmet, nyugdíjat érdemesebb nálunk elkölteni.
Szóval ez egy ’elkúrt’ ország. Abban is biztos vagyok, nem a jobboldal fogja felhozni, hanem ami majd ami utána jön.
Egyébként a nyugatnak sem ez az utolsó válsága; keserves tapasztalások sora fogja ráébreszteni a gazdagokat arra, hogy már a fenntartható fejlődés sem tartható fenn! Ki kell találni a növekedés nélküli létezést! Úgy jó, ahogy most élünk, ennél jobban nem lehet, de nem is kell! Hogy csak egyet mondjak: debil százezrek rohangálnak Budapesten egyes egyedül nagy autókban, amit természetesen svájci frank alapú hitelből két-háromévente újra cserélnek. Azt nem látom, ezen a téren mi a helyzet nyugaton, gondolom még inkább ez a trend. Apropó, ha Kína és India is az USA gazdagságát akarja megkapni, a szükséges energia-, és hírközlési hálózatok céljára a földkéregben nincsen elméletileg sem elegendő réz.
Egyáltalán mi az a jólét, ami nekünk, magyaroknak adekvát? Szoktátok erről kérdezni a politikusaitokat? Vagy pedig nem kérdeztek semmit, hanem sztrájkoltok egyet, vagy kiöntözitek a tejet, a búzát a parlament elé, ha a hatalom megpróbál egy szerény kis reformot elővezetni? És legyen mindenütt negyedórányira önkormányzati hivatal, óvoda, iskola, kórház, minden városban tandíjmentes egyetem, mindenhová járjon óránként vonat, félóránként busz!. Alanyi jogon ingyen orvost, és gyógyszert kérünk! Takarodjanak ki a multi bevásárlóközpontok, és minden utcába telepítsen a Jobbik olcsó kisboltot! Adót, aztat nem akarunk fizetni! De hitelt se vegyen fel az állam, nem engedjük, hogy eladósodjon …!
Nem mondom tovább. Ja, még egy: minden korábbi politikust felelősségre kell vonni, adják vissza az elsíbolt közpénzeket! A kisebbséget pedig Indiába kell visszatelepíteni, a pénzoligarchiát is a megfelelő országba!!! Az elcsatolt országrészeket azonnal vissza kell követelni, és az ENSZ szavazza meg, hogy minden ország kizárólag magyar bányáktól szerezhet be sót. Trianonért viszont kérjenek bocsánatot!
Körülbelül ilyen a népi diskurzus mostanában.
Ahogyan a fentiekben kissé harsányabb színekkel felvázoltam a hazai közállapotokat, csak azért tettem, hogy jöjjetek már rá Ti is: mindez elbutult hazai tömegekre int! Pont úgy látom őket, mint a világháború után a kommunistáktól ugyan így felvirágzást remélő, buzgó sztahanovistákat, később munkásőröket kitermelő magyarságot. Csak most a Magyar Gárdába jelentkeznek ugyan azok. Tulajdonképpen nincs bal, és nincs jobboldali tömeg tehát, csak buta tömeg van.
Lehet, nem kéne szóba elegyednem idegen emberekkel a buszon…?
Nálam okosabb szerző, jobban fésülten hasonló a témáról, ugyancsak ma:
http://www.mr1-kossuth.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=111874&Itemid=1
Mennyi időnk van még?
Fiatalok ezzel a kérdéssel nem foglalkoznak – mondanák ők.
Pedig a számítógépen gyakran, életkorra tekintet nélkül feltűnik a becsült hátralévő idő kijelzése. Természetesen ez nem emberi élettartam, hanem a letöltés befejezéséig értendő.
Nekem feltűnt, hogy a Windows, internetezés alkalmával pedig a böngésző program milyen gyenge ennek az értéknek a kiszámításában. Letöltöm például egy kiadós kirándulás fotóit a fényképezőgépről, az több percig eltarthat, pláne régebbi USB verzió esetén. A művelet folyik, a hátralévő időre az illető ablakban érdekes módon mégis nem egyre kevesebb, hanem inkább több időt jósol nekem a gép.
Belegondolok: milyen jó volna, ha az élet is a Microsoft algoritmusa szerint telne – ahogy öregszem, egyre több időm maradna halálomig! Redmontban van tehát az örök élet titka elásva…!
Lehet rajta mosolyogni, ám e dolog mélyén velejéig romlott minőség lapul, egy elfajult emberi klón, a programozó nemtörődömségével karöltve. Számítógép témáról egyébként még máskor is lesz szó dohogásaim során.
Pedig a számítógépen gyakran, életkorra tekintet nélkül feltűnik a becsült hátralévő idő kijelzése. Természetesen ez nem emberi élettartam, hanem a letöltés befejezéséig értendő.
Nekem feltűnt, hogy a Windows, internetezés alkalmával pedig a böngésző program milyen gyenge ennek az értéknek a kiszámításában. Letöltöm például egy kiadós kirándulás fotóit a fényképezőgépről, az több percig eltarthat, pláne régebbi USB verzió esetén. A művelet folyik, a hátralévő időre az illető ablakban érdekes módon mégis nem egyre kevesebb, hanem inkább több időt jósol nekem a gép.
Belegondolok: milyen jó volna, ha az élet is a Microsoft algoritmusa szerint telne – ahogy öregszem, egyre több időm maradna halálomig! Redmontban van tehát az örök élet titka elásva…!
Lehet rajta mosolyogni, ám e dolog mélyén velejéig romlott minőség lapul, egy elfajult emberi klón, a programozó nemtörődömségével karöltve. Számítógép témáról egyébként még máskor is lesz szó dohogásaim során.
2009. november 12., csütörtök
Miért nem megy nekünk jobban?
Lássuk csak! A dolgok rendje roppant egyszerű: a körülményekhez jobban alkalmazkodó csemete a növekedésben lehagyja a többit, a leggyengébbek pedig idővel kivesznek. Számtalan, ilyen-olyan körülmény dönti el az egyedek sorsát. Az ember, és társadalma esetében egy másik lényeges szempont is felmerül: a saját tudatos magatartás. Ha ezt elvéti, hiába gyökerezik a legjobb közegből.
Mi rendre elvétjük az esélyt. Emlékeztetek egy ilyen esetre.
Apróságról lesz szó, nem arról például, hogy a hadsereg nem tudott helyt állni, ezért a nemzet országrészeket vesztett el. Ezen már rég túl vagyunk. A foci nem megy nekünk már régóta, ebben a békés versenyben is szégyent vallunk. Fotbalista gladiátoraink évtizedek óta tartó mélyrepülése közepette a napokban a szurkolók mutatták meg, milyen utolsó kultúra tenyészik itt.
Egyszer egy ilyen alakkal afférom támadt, jellemzésül erre kitérek.
Párommal haladtunk autón hazafelé a városból. Hatvanas sebességkorlátozó táblák sorára tekintettel 65 körül mentem. A tükörben feltűnt mögöttem egy nagy zárt furgon, vezetőjét láthatóan irritálta lomhaságom. Szinte tolt maga előtt. Előzni nem tudott a szembejövő forgalom miatt. A sebességkorlátozás megszűntét jelző táblánál ráléptem a gázra, eközben megszakadt a szembejövők sora. A mögöttem jövő kocsi indexelni kezdett, hogy előz, de lomha dízel motorjával ez nem ment elég gyorsan.
Ekkor értünk lakóhelyem bekötőútjához, szorosan mögöttem a nagy fehér furgon dudálva ugyancsak lekanyarodott. Nocsak, ő is erre? Hagytam most már előzni, biztosan siet. De nem, előttem hirtelen, az út közepén félig keresztben megállt. Kiugrott egy kopasz alak, kezében méretes furkósbot. Tegező, durva hangon megfenyegetett, mert előzése közben én gyorsítani mertem.
Nem volt forgalom, nem lett volna tanú, ha szétveri a kocsimat, vagy a fejem. Olyan benyomást tett rám a fickó, mint egy hivatásos tartozásbehajtó, vagy még inkább, mint egy strici, akinek a lánykái a városhatárnál stríhelnek.
Ilyen alakokra ismertem rá ezen a fotón. Durva dolgokra képesek - nézd csak, a következő kép (MTI fotó ugyancsak az Index-ről) ugyan ezen a meccsen készült! A biztonsági személyzet ezúttal megdolgozik a járandóságért, vajon veszélyességi pótlék jár-e ezért a munkáért?
Az elmúlt évek legkomolyabb Fradi-botrányai
2002. szeptember 14. - Az Újpest-Ferencváros meccsen tizenöt drukkert állítottak elő a rendőrök, akik vízágyukat is bevetettek szurkolók megfékezésére. A Magyar Labdarúgó Liga fegyelmi bizottsága az Újpestet 1 millió, az FTC-t 2,5 millió forint befizetésére kötelezte.
2003. május 30. - Az FTC az Üllői úton csak döntetlent játszott a Debrecennel, így elvesztette a bajnokságot. A csalódott drukkerek a mérkőzés után beözönlöttek a pályára és ütöttek-vertek mindenkit, akit értek, játékosokat, szakvezetőket, fotósokat, Szentes Lázárt, a DVSC edzőjét kórházba kellett szállítani. A székház ablakait betörték, a Népligeti autóbusz-állomásnál több hirdetőoszlopot felgyújtottak, a kiérkező tűzoltókat is megtámadták. Több mint húsz ember ellen indítottak eljárást.
2004. szeptember 30. - Üveggel dobálta egymást mintegy harminc magyar és angol futballszurkoló a Vörösmarty tér környékén, a Ferencváros-Millwall UEFA-kupa-mérkőzés előtt. Egy angolul beszélő férfi életveszélyes sérüléseket szenvedett, mert hátba szúrták a Belvárosban, tizennyolc magyar, brit és cseh futballhuligán ellen indult eljárás.
2008. július 26. - A Ferencváros ausztriai, lindabrunni felkészülési mérkőzésén több magyar szurkoló a pályára szaladt, a játékvezetőt, a bolgár ellenfél játékosait fenyegették, az osztrák rendőrök tettek rendet..
2009. július 14. - A Ferencváros szurkolóinak egy csoportja a német Hertha BSC-vel játszott bemutató-mérkőzés előtt berlini szurkolókat támadott meg, akik közül egy könnyebb sérülést szenvedett. Később, a meccs közben hol a biztonságiakkal hadakoztak, de az is előfordult, hogy egymást ütötték. A hazai ultrák megpróbálták provokálni a mintegy 30 német drukkert is, de a szitkozódásokra, náci jelmondatokra nem érkezett válasz.
Sem ez az orgánum, sem más újságíró, szerkesztő, szóvivő soha nem szól arról, kik ezek a kártevők, elkapták-e őket, megkapták-e megérdemelt ’jutalmukat’? Ez az egyik ok, amiért nekünk nem megy jobban!!! A dolgok helyes logikája szerint ugyanis az erdő fáinak hajtásai közül az arra érdemesek törvényszerűen kiemelkednek, a természeti közösségbe nem valók pedig leszáradnak, végül elkorhadnak. Nincs az a jogvédő, aki az erdőben ezt a természeti törvényt felülírhatná.
Nagyon nagy hiba, nagyon nagy félreértés az, aminek eredménye képen a demokráciák közül néhány olyan tévelygő, mint Magyarország, a bűnözőknek, mint a fotbal¬huligánok, széleskörű jogokat nyújt. Tudni kellene, szép eszmékkel a gonoszt nem lehet magunktól távol tartani!
A mi sajtónk csupán arra képes, hogy unos untig elképeszt a galád tettek ecsetelésével, utánajárni a lényegnek már képtelen. Másrészt hajlandóság esetén fellép a jogvédő. Ha mégis horogra akad egy tettes, a bíróságnál feneklik meg az igazság. Nincs, vagy hibás a törvény – lásd pártfinanszírozás, választási és médiatörvények. Az eljárások mértéktelenül elhúzódnak – lást brókerügy. A politikai elit részéről kizárólag rossz mintákat kap a társadalom. Ha ezek ezt csinálják? Nosza, elő a drótkötéllel, a bank automatából kétmilliót szerezhetünk! Egyetlen tettes nem ismert ezek közül!!!
Nem tudja a közösség, kik a férgek. Megesszük az almát férgestől...
Mi rendre elvétjük az esélyt. Emlékeztetek egy ilyen esetre.
Apróságról lesz szó, nem arról például, hogy a hadsereg nem tudott helyt állni, ezért a nemzet országrészeket vesztett el. Ezen már rég túl vagyunk. A foci nem megy nekünk már régóta, ebben a békés versenyben is szégyent vallunk. Fotbalista gladiátoraink évtizedek óta tartó mélyrepülése közepette a napokban a szurkolók mutatták meg, milyen utolsó kultúra tenyészik itt.
A képen (fotó: MTI) nemzetünk egykori zászlóshajója, a Faradi szurkoló táborából egy szelet látható. Jellemző a tagbaszakadt termeten emelkedő nagy kopasz fej, kapucnis felső öltözékkel.
Egyszer egy ilyen alakkal afférom támadt, jellemzésül erre kitérek.
Párommal haladtunk autón hazafelé a városból. Hatvanas sebességkorlátozó táblák sorára tekintettel 65 körül mentem. A tükörben feltűnt mögöttem egy nagy zárt furgon, vezetőjét láthatóan irritálta lomhaságom. Szinte tolt maga előtt. Előzni nem tudott a szembejövő forgalom miatt. A sebességkorlátozás megszűntét jelző táblánál ráléptem a gázra, eközben megszakadt a szembejövők sora. A mögöttem jövő kocsi indexelni kezdett, hogy előz, de lomha dízel motorjával ez nem ment elég gyorsan.
Ekkor értünk lakóhelyem bekötőútjához, szorosan mögöttem a nagy fehér furgon dudálva ugyancsak lekanyarodott. Nocsak, ő is erre? Hagytam most már előzni, biztosan siet. De nem, előttem hirtelen, az út közepén félig keresztben megállt. Kiugrott egy kopasz alak, kezében méretes furkósbot. Tegező, durva hangon megfenyegetett, mert előzése közben én gyorsítani mertem.
Nem volt forgalom, nem lett volna tanú, ha szétveri a kocsimat, vagy a fejem. Olyan benyomást tett rám a fickó, mint egy hivatásos tartozásbehajtó, vagy még inkább, mint egy strici, akinek a lánykái a városhatárnál stríhelnek.
Ilyen alakokra ismertem rá ezen a fotón. Durva dolgokra képesek - nézd csak, a következő kép (MTI fotó ugyancsak az Index-ről) ugyan ezen a meccsen készült! A biztonsági személyzet ezúttal megdolgozik a járandóságért, vajon veszélyességi pótlék jár-e ezért a munkáért?
Szóval ezért nem megy nekünk jobban. Sem az én furkósbottal vitatkozó emberem, sem ezek a fotbalhuligánok nincsenek meg. Ugyancsak az Index-en találtam a következő szöveget:
Az elmúlt évek legkomolyabb Fradi-botrányai
2002. szeptember 14. - Az Újpest-Ferencváros meccsen tizenöt drukkert állítottak elő a rendőrök, akik vízágyukat is bevetettek szurkolók megfékezésére. A Magyar Labdarúgó Liga fegyelmi bizottsága az Újpestet 1 millió, az FTC-t 2,5 millió forint befizetésére kötelezte.
2003. május 30. - Az FTC az Üllői úton csak döntetlent játszott a Debrecennel, így elvesztette a bajnokságot. A csalódott drukkerek a mérkőzés után beözönlöttek a pályára és ütöttek-vertek mindenkit, akit értek, játékosokat, szakvezetőket, fotósokat, Szentes Lázárt, a DVSC edzőjét kórházba kellett szállítani. A székház ablakait betörték, a Népligeti autóbusz-állomásnál több hirdetőoszlopot felgyújtottak, a kiérkező tűzoltókat is megtámadták. Több mint húsz ember ellen indítottak eljárást.
2004. szeptember 30. - Üveggel dobálta egymást mintegy harminc magyar és angol futballszurkoló a Vörösmarty tér környékén, a Ferencváros-Millwall UEFA-kupa-mérkőzés előtt. Egy angolul beszélő férfi életveszélyes sérüléseket szenvedett, mert hátba szúrták a Belvárosban, tizennyolc magyar, brit és cseh futballhuligán ellen indult eljárás.
2008. július 26. - A Ferencváros ausztriai, lindabrunni felkészülési mérkőzésén több magyar szurkoló a pályára szaladt, a játékvezetőt, a bolgár ellenfél játékosait fenyegették, az osztrák rendőrök tettek rendet..
2009. július 14. - A Ferencváros szurkolóinak egy csoportja a német Hertha BSC-vel játszott bemutató-mérkőzés előtt berlini szurkolókat támadott meg, akik közül egy könnyebb sérülést szenvedett. Később, a meccs közben hol a biztonságiakkal hadakoztak, de az is előfordult, hogy egymást ütötték. A hazai ultrák megpróbálták provokálni a mintegy 30 német drukkert is, de a szitkozódásokra, náci jelmondatokra nem érkezett válasz.
Sem ez az orgánum, sem más újságíró, szerkesztő, szóvivő soha nem szól arról, kik ezek a kártevők, elkapták-e őket, megkapták-e megérdemelt ’jutalmukat’? Ez az egyik ok, amiért nekünk nem megy jobban!!! A dolgok helyes logikája szerint ugyanis az erdő fáinak hajtásai közül az arra érdemesek törvényszerűen kiemelkednek, a természeti közösségbe nem valók pedig leszáradnak, végül elkorhadnak. Nincs az a jogvédő, aki az erdőben ezt a természeti törvényt felülírhatná.
Nagyon nagy hiba, nagyon nagy félreértés az, aminek eredménye képen a demokráciák közül néhány olyan tévelygő, mint Magyarország, a bűnözőknek, mint a fotbal¬huligánok, széleskörű jogokat nyújt. Tudni kellene, szép eszmékkel a gonoszt nem lehet magunktól távol tartani!
A mi sajtónk csupán arra képes, hogy unos untig elképeszt a galád tettek ecsetelésével, utánajárni a lényegnek már képtelen. Másrészt hajlandóság esetén fellép a jogvédő. Ha mégis horogra akad egy tettes, a bíróságnál feneklik meg az igazság. Nincs, vagy hibás a törvény – lásd pártfinanszírozás, választási és médiatörvények. Az eljárások mértéktelenül elhúzódnak – lást brókerügy. A politikai elit részéről kizárólag rossz mintákat kap a társadalom. Ha ezek ezt csinálják? Nosza, elő a drótkötéllel, a bank automatából kétmilliót szerezhetünk! Egyetlen tettes nem ismert ezek közül!!!
Nem tudja a közösség, kik a férgek. Megesszük az almát férgestől...
2009. november 11., szerda
Nincs isten, bizony!
Blogom indító cikke következik, világnézetemről nyilatkozom.
Blogom indító cikke következik, világnézetemről nyilatkozom.
Szent István királyt úgy emlegetik, mint aki elhivatott ügybuzgalommal ráerőltette nemzetére a keresztény vallást, mert ezzel vélte megtartani a magyarságot a térség hatalmainak fenyegetése közepette: a keresztény vallással radikálisan leváltotta a bálványimádó ősök pogány hitét. Erős kézzel lépett fel az ellenállókkal szemben, és a történelem már ezer éve őt látszik igazolni.
Ma úgy tűnik, ismét ideológia váltásra van szüksége a modern kultúráknak. Válság követ válságot, megoldhatatlan Afganisztán, Izrael, Palesztina, Szudán, Észak-Korea, Irán, Kuba, és más térségek belső/külső konfliktusa, de nem kivétel a fejlett országok csoportja sem – gazdaságukat időnként pénzügyi káosz rendíti meg. Itt a pénz istenének uralmát kellene leváltani, a képlet tehát hasonló.
Az új hit egyébként készen áll: az ateizmus. Csak nem veszik észre tömegek, és egyidejűleg késik megszületni az ő adekvát prófétája, vagy erőskezű főpapja, királya, akinek elhiszik az emberek, istenre nincsen szükség. Camus felismerése pusztába kiáltó szavak maradtak máig; buta népnek kell az isten! Kötelező olvasmány lehetne Richard Dawkins Isteni téveszme című könyve is. Hányan vagyunk, akik tudni véljük bizton: nem szükségszerű, hogy isten nélkül az ember elesett, erkölcstelen, gonosz lény váljon. Csak sajnálkozom, ha időnként megszólal a közszolgálati rádióban – ahol semmi keresnivalója nem volna – az egyházi műsor. Középkori elmaradottság árad ezekből a prédikációkból.
Jó, lelki beteg, vagy más okból labilis emberek lehetnek sokan, az ő istenük számukra létkérdés. Tartsák meg, de húzódjanak vele magánszférájukba! És főleg ne akarjanak téríteni! Végső soron ne akarjanak istenük nevében öngyilkos merénylőket bombatöltettel ártatlan emberek közé küldeni! A pénzt isteni hatalommal felruházó bankárok, az ő markukban tartott politikusok ideje is lejáróban van. A történelmi tudatlanság anakronisztikus élő betonszobrai Kubában, Észak-Koreában, vagy újraéledően Venezuelában, róluk mit gondoljak? Hát ők meg kapják be…!
A kovász kész, jöhet a tészta!
Ma úgy tűnik, ismét ideológia váltásra van szüksége a modern kultúráknak. Válság követ válságot, megoldhatatlan Afganisztán, Izrael, Palesztina, Szudán, Észak-Korea, Irán, Kuba, és más térségek belső/külső konfliktusa, de nem kivétel a fejlett országok csoportja sem – gazdaságukat időnként pénzügyi káosz rendíti meg. Itt a pénz istenének uralmát kellene leváltani, a képlet tehát hasonló.
Az új hit egyébként készen áll: az ateizmus. Csak nem veszik észre tömegek, és egyidejűleg késik megszületni az ő adekvát prófétája, vagy erőskezű főpapja, királya, akinek elhiszik az emberek, istenre nincsen szükség. Camus felismerése pusztába kiáltó szavak maradtak máig; buta népnek kell az isten! Kötelező olvasmány lehetne Richard Dawkins Isteni téveszme című könyve is. Hányan vagyunk, akik tudni véljük bizton: nem szükségszerű, hogy isten nélkül az ember elesett, erkölcstelen, gonosz lény váljon. Csak sajnálkozom, ha időnként megszólal a közszolgálati rádióban – ahol semmi keresnivalója nem volna – az egyházi műsor. Középkori elmaradottság árad ezekből a prédikációkból.
Jó, lelki beteg, vagy más okból labilis emberek lehetnek sokan, az ő istenük számukra létkérdés. Tartsák meg, de húzódjanak vele magánszférájukba! És főleg ne akarjanak téríteni! Végső soron ne akarjanak istenük nevében öngyilkos merénylőket bombatöltettel ártatlan emberek közé küldeni! A pénzt isteni hatalommal felruházó bankárok, az ő markukban tartott politikusok ideje is lejáróban van. A történelmi tudatlanság anakronisztikus élő betonszobrai Kubában, Észak-Koreában, vagy újraéledően Venezuelában, róluk mit gondoljak? Hát ők meg kapják be…!
A kovász kész, jöhet a tészta!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
