Kiss György emlékére

Hangot adnék itt Kiss György emlékének – tegnap a pécsi temetőben búcsúztunk el tőle. Hálám vitt el ide, melynek gyökerei érdekesek lehetnek. A korról szólnak.
Az öreg adott nekünk lakást, megélhetést. Népszerű ember volt, KIS GYURKÁNAK hívta mindenki. Az ő igazgatósága idején házasodtam, voltaképpen benősültem a vízügybe. Azért vett oda engem, mert a cseh nyelvben jártas voltam. Tervei voltak intézménye nemzetközi kapcsolatai bővítésére, és bár itt a Dél-Dunántúlon közelében sem voltunk Csehszlovákiának, neki ilyen csekélység soha nem számított. Érkezett is egyszer egy busznyi szlovák vízügyes vendég Pécsre. Azokban az időkben a hazai intézményeknél bőven volt pénz ilyesféle vendégeskedésekre is. Természetesen az első, hogy szép városunkat bemutatjuk a vendégeknek. Én voltam a tolmács. A VIZIG rendelkezett minden területen szakértőkkel. KIS GYURKA idegenforgalmi szakembert is tartott gárdájában, ő jogász volt egyébként. Ez a dr. B. Imre vezette a sétát a vendégekkel. A Széchenyi téren a dzsámiban jártunk, ott Imre éppen az nevezetesség építészeti értékeit ecsetelte. A szamárhát íves ablakokról szólóan én tudásom határának túloldalára kerültem hirtelen, de sebaj! Szamár = osel, hát = záda, ív = oblouk. Ekkor előlépett a vendégek közül egy ember, hogy hagyjam csak, a társaság fele magyarul ért, a többiek pedig szlovákok. Nagyon finoman értésemre adták, hogy felesleges erőlködnöm, mire én megkönnyebbüléssel kihátráltam szerepemből… Ma már csak mosolygok ezen.
Akkoriban a magyar munkaadók egészen más személyzeti politikát folytattak. KIS GYURKA intézményénél szép számmal házaspárok dolgoztak, ami az igazgatóság stabilitásának egyik tényezője volt. Feleségemmel ma is úgy emlékszünk vissza erre a korabeli VIZIG-re, mint egy nagy családra. Tizenkét vízügyes családdal együtt a Bárány utcai szolgálati lakásban szép éveket éltünk.
Éghajlatunk akkor a ’hét szűk esztendő’ előtti bővizes korszak jelenségeit mutatta, egymást érték a nagy árvizek. A védekezésekben párszor magam is részt vettem, és láttam, hogy a szervezet a fontos posztokra egytől egyig rátermett embereket tudott kiállítani.

KIS GYURKA idején a térségben jelentős mesterséges tavak épültek, köztük az Orfűi-tó. Partján a vízügyi üdülő kikötőjében flottányi Kalóz vitorlás hajó díszelgett. A hetvenes évek első felében nyaranta vitorlás bajnokságokban magam is versenyeztem – igaz, csak mancsaft rangra vittem. Ez a plakett már az őt követő évre datálódott; távozásával a VIZIG szociális értékei, köztük a vitorlázás, fokozatosan megszűntek.
Aki a hatvanas években igazgató volt Magyarországon, nehezen kerülhette meg a pártot. KIS GYURKÁNAK sikerült, nem lépett be. Hogyan csinálta, én azt nem tudom.
Mai nosztalgikus soraim végén lejegyzem, hogy jóérzéssel tölt el: Kis György igazgató keresésre a Google első találata méltó az öreg személyéhez.

http://www.mmk.hu/hir/article/31/paulay-tama-1.html?no_cache=1&cHash=2981d9131f

Rengeteg ilyen nevű ember található a világhálón, a sorban most a Magyar Mérnöki Kamara jóvoltából mégis első a mi KIS GYURKÁNK.

Kiss György (1924-2009)
aranydiplomás mérnök
ny. vízügyi igazgató.

Isten nyugosztalja!