Nem kéne mindig fejlődni!

Most is arról szövegel egy szakértő a hátteremben, hogy közeledünk a fenntartható fejlődés, ennek az oly nehezen elfogadottá váló jövőkép eljövetelének utolsó határidejéhez. Még háborút is vizionál. Az USA állítólag a közeljövőben kemény megállapodásokat fog kötni az olajtermelőkkel, amely akaratlanul is sérti szövetségesei, az EU tagországok érdekeit is. Ez akár fegyveres konfliktusokba is belesodorhatja az érintetteket.

Más megközelítés szerint olyan nagy népességű országok társadalma, mint Kína és India, az a két milliárdot meghaladó tömeg, most már a fejlett népek által élvezett javak birtoklását óhajtja egyre fokozódó ambícióval. Ám Földünk kérge nem tartalmaz annyi rezet, amennyi az USA-hoz hasonló kommunikációs hálózathoz náluk szükség lenne.
(Ez az említés vesszőparipám, forrását sajnos nem jegyeztem fel. Megjegyzem azt is, az üvegszál nem segít…!)
Ha ezek a népek olyan mértéktelen utazási szokást vennének fel, mint az amerikai és az európai emberek, igen hamar kimerülnek bolygónk erőforrás készletei üzemanyagban, nyersanyagban egyaránt. A keletkező égéstermékekről ne is beszéljünk. (Európában évente kereken tízmillió légi út valósul meg.)

Ragozhatnám naphosszat: ez itt a vég kezdete. Ezért azt mondom nektek – már nem először – megálljatok! És oly egyszerű ez – ajánlom a következő gondolatmenetet.

A férfi életének produktív éveiben a fajfenntartás cáfolhatatlan szükségszerűségére hivatkozással folyton csak ’az’ jár az eszében. Páromnak alkalmanként elmagyaráztam, hogy engem a teremtő genetikailag a Föld benépesítésére programozott. (Nem adott felmentést…) Biológiai lehetőségeink azonban határt szabnak, időegységre vetítve az örömöknek korlátozott mértékben áldozhatunk. Legtöbben ezt a korlátot simán tudomásul vesszük (kivéve a kék tabletta vásárlóit.), nem tüntetünk, nem háborúzunk miatta. És itt van a lényeg: ésszerűtlen protestálni, másokra fegyvert emelni, attól sem a fosszilis, sem a szexuális energiánk nem lesz több. A plafonnál nincs följebb! Egy főre átlag heti egy dugás jut, heti száz kilométer autózás, és tíz évenként adnak egy repülőjegyet. Egy könnyítés megengedett: a kvótával lehet kereskedni (sajátomat máris meghirdetem.), mint az üvegházhatás emisszióval.

Jó, mondom én saját magammal beszélgetve, talán ez még nem a meghasonlás, de a kapitalista rendszer gyökerei a növekedésből táplálkoznak! Az emberek hiába állnának meg a nagy rohanással, a szekér tovább rohan fékezhetetlenül. A tőketulajdonosok azt a vezérigazgatót, aki nem hozza az éves növekedést, azt hamar kirúgják. Erre is van friss példa – az eBay vezére most rukkolt elő az új növekedési stratégiával, mert az mégis csak tarthatatlan, hogy évek óta csak szerény eredményeket tudtak felmutatni.

A média azt a fotóját kapta fel, amelyiken a vezér – 21. századi kivénhedt szőke hercegnek nézném – a kezében sokat sejtetően egy iPhone mobilt tart, és valami nagy igazságot mond. Amit képvisel, az a munkaadóinak jó, az emberiségnek pedig katasztrófa. Ezek nem fognak önszántukból soha leállni.
Nekünk kell megtenni a döntő lépést! Ne vegyetek iPhone-t, használjátok továbbra is a Windows XP-t, nyaraljatok itthon, legolcsóbb, és legkényelmesebb szállás a lakásod! Az én Suzukim nyolc éves, még ennyit kibír, csak én is bírjam…! És akkor a tőketulajdonosok összeszarhatják magukat, nem lesz növekedés. Megengedjük esetleg nekik, hogy az alternatív energiaszektorba fektessenek. Ezennel meghirdetem a FENNTARTHATÓ STAGNÁLÁST!
Jó lesz így, gyerekek…?

Egy kis aktuálpolitika

A legutóbbi EU parlamenti választások alkalmával sokakat meglepett a Jobbik cunami szerű feltűnése. Most, a hazai parlamenti választás előestéjén folytatódni látszik a tendencia: a radikális jobboldali politika Magyarországon divat lett.

Felhívom a figyelmet, hogy ezen semmi meglepő nincs. Pusztán az az évtizednyi nagyságrendű lemaradás mutatkozik meg, ami hazánk rovására Nyugat-Európával szemben évszázadok óta mindig is megvolt. Elég csak laikusként arra gondolni, amivel annak idején tele voltak a politikai bulvárlapok, hogy Le Pen, Haider felütötték fejüket. Ebben az a biztató, hogy biztosak lehetünk benne: ahogyan feltűntek, olyan természetességgel el is tűntek. Ez lesz nálunk is, ne izguljatok! Mindössze Vona Gábor nevére még annyian sem fognak emlékezni, mint ezekre a politikai kurtizánokra a Lajtán túl… Mennyivel történt korábban mindez Nyugaton? Annyival vagyunk minimum lemaradva. Ha nem többel…!

Nem látom, nem hallom másoktól, megírom hát én azt is: könyörgöm, emberek, ne arra szavazzatok, aki nektek jólétet ígér – milliónyi új munkahelyet például – mert ez a választói magatartás a populizmus táptalaja. Többre jutna a nemzet, ha az emberek nem köznapi érdekeik, hanem elvek, értékek szerint mérlegelnének. A hárommilliós nyugdíjas réteg például így vált társadalmi csapdává. Én ide tartozom, mégsem arra szavazok, aki több nyugdíjat próbál most hazudni. Értékelméletet ám nagyon kevesen tanultak – én magam sem – akkor mit kövessek? Akkor hallgass a szívedre! És a pénztárcádat hagyd ki a mérvadó szempontok közül!

A marketingszakma aztán tudja, milyen a vásárlóközönség, milyenek az emberek. Reklámjaik ennek az alapos ismeretnek a birtokában születnek. Úgy vélem, elég tehát megfigyelni a reklámok jellegét, magára a társadalomra ismerhetek rá.
Most is elhangzott a rádióban a Vitalux reklám, ami egy bizonyos szemvitamin vásárlására akar rábeszélni. Nyugdíjas házaspárt imitálva szájba akarják rágni nekem a reklámszínészek, a TV képernyőt nem szükségszerű, hogy homályosan lássam. A tisztánlátáshoz Vitaluxot kell szednem. Mi az a Vitalux, kérdi a leépült öregember. Válaszul okostojás nagymama felvilágosítja a pirula nevét hangoztatva, mert ugye azt kell sulykolni ennek a nehézagyú közönségnek.
Ebből én azt szűröm le, a magyar nép végletesen bugyuta emberekből áll, amit a politikai reklámok aztán alapnak is tekintenek így parlamenti választások idején. Én nem nagyon ünnepelnék a választások eredményhirdetése éjszakáján senkinek a helyében sem. Akit ezek választanak meg…?!
Tudatom, nem nézek TV-t, és ha szemvitaminra lesz szükségem, semmiképp nem vásárolok Vitaluxot.
Mellékesen: vajon miért leghallgatottabb rádió a közszolgálati Kossuth, és miért legnézettebbek a kereskedelmi televízió csatornák? Komolyan nem tudom! Bölcs, vagy buta?