Ismét a hitről

Milyen is az én hitem? Kihirdettem, hogy ateista vagyok, akkor minek ez a kérdés?
Hát, mert barátném közölte, ő bizony hisz bizonyos Istenben. Továbbá a napokban jó sétám közben ösztönösen megálltam egy régi, út menti keresztnél. Ja, azt közbevetem, fotósétát tettem éppen.

Hogy mikor, miért nyúl az ember a gép után, az gyakran megmagyarázhatatlan ok mindenkinél. Csak később gondolkoztam el azon, hogy hiszen ateista létemre egy katolikus szimbólum mi a fenét érdekel engem? Nos, döntsd el Te olvasó, milyen istentagadó vagyok én úgy, hogy megtekinted néhány fotómat a sétám közben látott szakrális dolgokról.

Azt ne mond, hogy érzéketlen vagyok! Az én tekintetem is a magasba vonja a templomtorony, ahol állítólag az Isten lakik. Megérintett az út menti kereszt számomra verbálisan nehezen kifejezhető hatása - ennek képi megfogalmazását Magad láthatod.

Összefoglalva a séta tanulságát, magamat szelíd ateistának, egyben kultúr-katolikusnak aposztrofálnám. Talán mégsem hiába első áldoztam annak idején…

A plebánossal egy sorban, balszélen a szerző - angyali kisfiú, nem...?

Aztán ha ezt a megállapítást sem találom elég igaznak, pontosnak, még visszatérhetek rá egy újabb bejegyzésben - erre aztán tökéletesen megfelel egy blog...!

Végül aki magára ismer ezen a képen, kérem lelentkezzen!

Jó, könnyítem a feladatot: Kiskunfélegyháza, 1948-49, Petőfi Sándor általános iskola.

Fogadjunk, senki nem fog jelentkezni...!

Pécs, Európa Kulturális Főváros - 2010

Január 10-én ünnepélyesen kihirdettük, hogy ebben az évben kulturális főváros vagyunk. A sikeres megnyitón sok ezren részt vettünk. Nekem külön öröm, hogy egy sor saját fotót sikerült erről hazahoznom.
(Gyűjteményem korábbi legbecsesebb darabja egy diafilm az 1999. augusztusi teljes napfogyatkozásról. Ez rögeszméim egyike.)

És a tüzijáték sem maradhatott el.

Láttam itt profi fotósokat tiszteletre méltóan drágának látszó állványon jókora géppel, velük ellentétben én kézből exponáltam. Legtöbb fotóm bemozdulásosan életlen, de akkor is, az a sajátom!
A tényszerűséghez tartozik megjegyezni, hogy már 8 éve elköltöztem a városból, mégis ugyan úgy magaménak érzem Pécs sikerét, de gondját, baját is. És dühösen figyeltem a fővárosi média gyakran ellenszenves megnyilvánulásait. A közrádió beszámolójában például a helyszíni tudósító nem győzte ismételgetni, hogy ő ezt az egészet egy billegő kőlapon ácsorogva szenvedte végig, és a vasútállomástól a Széchenyi térig nem látott egyetlen eligazító táblát sem. Tipikus I-faktornak tartom. Magyarul irigység. De az ilyenek kapják be...!

Lövöldözök, tehát vagyok...?

Egyre gyakrabban érezzük úgy, nagyon eldurvult a világ, nagyon sok az erőszak. Mitől van ez, találtam rá egy lehetséges okot.

Lapozom az egyik vezető internetes orgánumot. Éppen olyan cikket találok, ahol a bűnözők rosszul jártak - ritka eset, olvasnám. Ám egy reklám irritálja szemem. Ide illesztem, ez egy flash video két kockája.

RTL filmet reklámoz itt az Index!
Két pasas pisztollyal kilövi egy autónak látszó tárgy ablaküvegét. Engem ráébreszt, itt a modern erőszak eszkalálódásának résztvevője vagyok. Hívhatom a rendőrséget, kapja el…? Szerintem nem normális az, aki RTL-t néz..?
Könyörgöm! A televíziót nem erre találták ki!